Választás: csalás már a módszer is

A legalapvetőbb szempont egy választáson a választói akarat érvényre jutása: ha B-t többen részesítik előnyben A-val szemben, akkor A nem nyerhet. Olyan választás, ami ezt nem teljesíti: csak megtévesztés, csalás, ugyanis a választói akarattal ellentétes eredményt hozhat ki (győztes A, miközben a többség B-t részesíti előnyben A-val szemben). Legtöbben azt hiszik, hogy a politikai választások teljesítik ezt az alapvető “Condorcet” kritériumot. Könnyen, egy célszerűen megválasztott példával bizonyítható, hogy nem:

A példában a szavazók preferencia sorrendje (1-2-3) :  A-B-C,   B-C-A   ill.   C-B-A.

Az utóbbi két csoport (33% + 33% = ) 66% B-t előnyben részesíti A-val szemben. Viszont a szavazólap kitöltésekor (ez az átverés a szavazási rendszerben, hogy a választó ne fejezhesse ki akaratát) a harmadik csoport C-t jelöli (hiszen C-t preferálja elsősorban, miközben B-t előnyben részesíti A-val szemben) igen lényeges információ vész el.

• .Semmivel nem kellene több papír ahhoz, hogy a választó sorrendet adhasson meg 1-2-3-... formában 

• .Az összeszámlálás sem lenne számottevően költségesebb(a számlálók szellemi képességeit sem haladná meg) 

• .A matematikai irodalomban gyakran említik, hogy előfordulhat olyan eset, amikor nincs “Condorcet-győztes”. Ugyanúgy, ahogy az átveréses (jelenlegi) választásnál is elméletileg előfordulhat, hogy A és B hajszálpontosan ugyanannyi szavazatot kap: nagyszámú szavazónál ez nagyon kis valószínűségű, pusztán elméleti jelentőségű (újabb fordulóval megoldható). 

• .Szavazat-megosztás már a magyarországi választások során is többször előjött: korábban főpolgármester-választáson, és 2014-ben látványosan az országgyűlési választások során: a Fidesz a szavazatok 44% -át kapta (az állampolgárok 21%-a szavazott rá: 2132996 szavazat) és kétharmados többséget szerzett. Egyáltalán nem csak elméleti a probléma. Éppen a manipulálhatóság a fő ismérve a jelenlegi rendszernek: hiába lenne egy szimpatikus képviselő, nem szavaznak rá, mert jó eséllyel “elveszne a szavazat”. Hosszú távon (az oligarchia örömére) két párt megmaradását okozza (mint pl. az USA-ban, ahol pl. Rockefeller nyíltan dicsekedett vele: mindkét pártot támogatja hogy azok a számára előnyös törvényeket hozzák; a választás ugyanolyan formális vicc, mint az államkapitalista rendszer – elterjedtebb megtévesztő nevén “szocializmus” - idején megtartott választások voltak.) 

• .Ettől függetlenül egy másik csalás is van a rendszerben: A megválasztott teljesen mást csinál, mint amire felhatalmazást kapott (a rá szavazókat sem képviseli; miközben egyébként a teljes kör képviselője, tehát képviselnie kellene azokkal együtt, akik másra szavaztak). A “képviseleti demokrácia” nem demokrácia, csak egy (egyébként ügyes) többszörös  átverés. 

Egy demokráciában ha a polgárok arra alkalmas módszerrel (akár papíron, akár digitális aláírással) kinyilvánítják az érvényes törvények halmazát (pl. az 1959/IV törvény esetleg kisebb kiegészítésekkel, módosításokkal: a sokezer katyvaszos törvény - mik eredménye, hogy a kicsiktől erőszakkal fenyegetéssel elvesz és a nagyoknak juttat – felesleges, mitöbb káros) => onnantól azok lesznek a törvények, függetlenül attól, hogy a maffia 100-199 bábja a parlamentben mást állít: Akkor is, ha a véleménygyártó ipar (rövid nevén “média”) mást ordít, melyet a reklámokon keresztül úgy finanszíroznak, hogy nagyobb nézettséget élvezzenek azok az újságírók/celebek: akik elterjesztik azokat a nézeteket, amik a tisztességes dolgozó emberek kiszolgáltatottságát, ugyanakkor az oligarchia hatalmát  (ez ugyanaz a reláció: P kiszolgáltatottsága R felé == R hatalma P felett) okozzák, fenntartják és erősítik.

A kinyilvánításhoz nem kell 4 év: az új törvények akár a következő hónap elejétől érvénybe léphetnek (célszerűen az elterjesztéshez szükséges 2-4 hét (adók esetén 3-12 hónap) után. Természetesen a 4 évenként hozott kb. 500 törvény csak az átverést szolgálja, a zavarosban halászóknak kedvez: évente 1-2 törvénymódosításnál több a társadalom számára nem szükséges. Ha tényleg fontosnak tartják az emberek, akkor ezt kinyilvánítják és érvénybe lép törvénymódosítás vagy új törvény (és aki ezen törvény ellen cselekszik, az büntethető bűnöző, még ha a 100-199 képviselő által elolvasott, vagy elolvasás nélkül meghozott – utóbbi a jellemző – áltörvények szerint jár is el!), ha nem akkor nem. Digitális aláírással az akarat-nyilvánításnak a költsége évente egy üveg sör ára alatt lenne (ahogy autópálya matricát is lehet digitálisan venni), jóval olcsóbb, mint a papíros megoldásé (amit szintén választhatna helyi digitális közjegyzőjén keresztül bárki: a személyi azonosság ellenőrzése nem digitális módszerrel, és annak digitális tanusítása pluszköltség, kb. 2-3 sör, még mindig csak csekély töredéke a jelenlegi kamu-választási és báb-törvényhozási infrastruktúrának).

Ami “esetleg érdekes lehet”: Nemcsak a választási rendszer csalás: az adórendszer, és pl.az államinak álcázott pénz teremtése a banki  hitelezés során szintén. A kognitív disszonancia redukció miatt az emberek szeretnének tudomást nem venni ezekről: kényelmesnek tűnhet, de csúnyán megbosszulja magát: “lehet, hogy ez hozza rájuk a bajt”.

 www.ideje.hu